Igen, egy mondóka elemzése – a Délvilág 65. évfolyamának 107. száma után szabadon. A Délmadár rovatban „Alternatív magyarérettségi” címmel jelentettek meg egy kiváló szatírát a „Boci boci tartka” című közismert mondóka elemzésével. A Gilitze blog erre, itt közzéteszi a saját „Ess, eső ess” elemzését, azaz lerántja a leplet erről az ártatlannak tűnő (szerk.: még szép, hogy csak annak tűnő) mondókáról.

Ha valaha fölmerült benned az, hogy irodalom órán belemagyaráz a tanár valamit egy versbe – ami persze kimondottan irritált téged (értsd: lehülyézted Vörösmartyt, Adyt egy utolsó kocsmatölteléknek tituláltad, Byront pedig leemóztad (pestiek: „leimóztad”) –, akkor ajánljuk az alábbiakat; természetesen puszta paródiaként, minden valósággal való kapcsolat nélkül. Mi kérünk elnézést.

Magyar Érettségi

Név: Gilitze Blog
Iskola: Gilitze István Gimnázium és Szakképző Iskola
Osztály: 12. A
Kód: GB007
Megpályázott felsőfokú intézmény:
Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar
Műkörmös tanfolyam
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Műkörmös tanfolyam
Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar
Javította: Tályoginé Ürmös Csilla

Az „Ess, eső, ess...” és ami mögötte van
 

            Elёmzésöm témájául az „Ess, eső, ess...” című magyar mondókát választottam, mellyёl annak tükrében foglalkozok, hogy miképp valósul mög bёnnё a szerző – elitélendő – feminista univerzumfölfogása, valamint hogy milyen eszközöket használ vágyait kielégítёndő kifejezendő.

            „Ess, eső, ess, holnap délig ess”. A vёrs dal, hiszёn első sora mögёgyёzik a címmel, valamint látszólag könnyёd hangnёmbёn íródott (mögöttes értёlmét a népi motívumok fejёzik ki). Népköltészeti alkotás, hiszen szerzőjё nem ismert ismeretlen – azonban föltételözhetjük, hogy nő, mint ahogy azt későbbijekben láthatjuk–, szájról szájra terjёdt, s számos szövegváltozatban él.  Most az eredetit elёmzёm.

Rögtön az első sorban mögszólítja az esőt, hogy csak essen, essen, egészen másnap délig. Az „ismeretlen” szerzőnek fölsőbbrendűségi komplexusa van, azt hiszi, hogy minden úgy lösz, ahogy ő azt akarja, sőt jóslatot tartalmaz a jövőre vonatkozóan: akaratának alanya (eső metafora) addig nem térhet vissza saját elfoglaltságához (pl.: focimeccs), ameddig a lírai én úgy nem dönt, vagy inkább, amíg neki nem köll csinálnia valamit (dél–ebédkészítés párhuzam)., ami miatt nincs ideje ultimátumokat osztani. A felszólító módban lévő ige ismétlésével azt imitálja („ess, eső, ess”), mintha először figyelmön kívánnák hagyni.

            „Zab szaporodjék, búza bokrosodjék”. A második versszakban az „ismeretlen” szerző indokokat akar fölsorakoztatni, hogy miért is akarja, hogy az első vёrsszakban kiosztott parancsot véghёzvigyék. A zab egy perjёféle, amit leginkább állatok takarmányozására használnak. Állatok – állati ösztönök, „zab szaporodjék”, azaz arra vágyik a költő(nő). A búza ellёnbёn főleg ёmböri élelmёzésre használatos, így fejёzi ki, hogy az állati ösztönök szükségösёk ahhoz, hogy valami ёmbörit teremtsёnёk az interakció eredményeképpёn.

            „Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka”. A szerző ki akarja élni nőiességét, így hajának méretejit akarja a csikó farkának méretéhöz igazítani. Párhuzamot használ, hogy ahogy az eső hatására nőnek a feljёbb taglalt növényök, úgy nőjön az ő haja is – ezzel egy egyёnsúlyi állapotot teremt. Ezt töri meg a következő vёrsszak kiegészítése „még annál is hosszabb”. Azaz a vёrs két részre bontható, míg az elsőben a férfiak fölött gyakorolja a felsőbbségi komplexusát, itt a természet fölött akar állni; a haja gyorsabban nőjön, mint odakinn a víg kakukk madár a növények. Nyelvtani játékot alkalmaz, mikor hozzáteszi „mint a Duna hossza”, azaz nem a növényeknél köll hosszabbnak lönnie, hanem ёgyёnёsёn a Duna hosszánál. Így a vёrs végérё hajdani nárcisztikus komplexusa pszichózissá növekszik, valóságképe mögbomlik, hisz haját 2850 km-nél hosszabbra kívánja. Ez a sor is a nőiség kiélésébёn gyökeredzik, hisz a leghosszabb haj titulus egy kínai hölgy, Xie Qiuping birtokában van, aki 5,627 méteres hajkoronával bír. Utolsó mondatával, amikor már a mindenség fölé emelte magát azt akarja elérni, hogy haja még őt is legyőzze, azaz nё legyen más, még az említett nő sёm, aki megdönthetné hatalmát.

            A vёrsёt számos feminista utalása ellenére ёlhёlyёzvén a világköltészetben mögállapíthatjuk, hogy olyan kifinomult, letisztult módon festi le, fogalmazza meg kéréseit, hogy már nem is érződik ki belőle követelődzése.

Irodalom: 2 Helyesírás: 1

Az értékelő tanár megjegyzése:

A dolgozatot mind szakmailag mind subjektíven elítélem. Tályoginé Ürmös Csilla

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.