Bármikó ēgyühet az az idő, amikó az embörnek hirtelen össze köll foglalnia pár mondatban, hogy mirül is szól ëgy adott irodalmi mű; amikó nem esszéket várnak, nem érteközésöket, hanem a lényegöt kiemelő tömörítött beszámolót. Főleg fontos az ilyen, ha több irodalmi művet akarunk összehasonlítani – nem monográfia formában –, hanem töszöm azt ëgy dolgozat keretein belű’, mint példáú’ Ady Endre istenös költészetinek alakulása vagy a Léda- és a Csinszka-ciklusok összehasonlítása. Azt a motivációt most kihagyjuk, hogy mi van akkó, ha valakinek ëgy gyors tartalomra van szüksége, mē’ „nem vó’t ideje” eló’vasni az említött műveket, mivē’ barátai kényszeritötték, hogy mönjön ē’ bulizni velük. A soron következő pár bejegyzést tehát Ady-műveket fog fölölelni lényegkiemelő, gyors formában.
 

Meg akarlak tartani



■Léda-ciklus
– kettejük kapcsolatára oly jellemző kettősségöt fogalmaz mög, főleg az utó’só előtti versszak: vágyakozás a nő iránt ellentétben azzā’, hogy távol szeretné tudni magátul.
– Számos ellentét és paradoxon
– röpke utalás Léda nőiességire az ötödik versszakban, melyet közrefog az ellentmondás, akárcsak kapcsolatukban
– az utolsó versszakban a lírai én ëgy idealizált asszonyra tekint ki, akinek az ëgyetlen jellemzője, hogy MINDIG képesek ëgymást szeretni, ez utal a Lédához fűződő periodikus szeretet-gyűlölet alapú kapcsolatára
 
■ Költői eszközök
– Fokozás (1., 2. versszak)
– Paradoxon (3. versszak): a csók nem hevíti föl a másik felet, éppen, hogy mögfagyasztja.
– Szinekdoché (3. versszak): Léda ajka jelöli az egész nőt, azok hidegsége utal az egész nő hidegségire. Ezt erősíti a versszak záró sora, amelyben az érzéketlen nő mögtapossa a költői ént.
– Paradoxon (4. versszak): A „legszebb” és az „átok” közé tösz egyenlőségjelet.
– Ellentét (4. versszak): „…Elhagylak, mert nagyon kivánlak…” + nyelvtani konvenciók ē’hagyása (rövid i)
 
■ Ady jellemzői a versben
– páratlan szám: versszaksor, cím
– ismétlés, ellentmondás
– támadó hangvétel
 

A Hortobágy Poétája



■ Szimbolikus hellyé válik ëgy létező táj
 
■ Költői hitvallás, önarckép
– a második versszakban az új gondolatok letiprásárul szó’ a lírai én, amellyē’ párhuzamba állítható Ady haladó szellemisége a társadalom kapcsán, valamint szimbolista költészetinek szömbehelyezködése a népszerű utóromantikávā’ (/posztromantika).
– Ugyanez a gondolat található a Góg és Magóg fia vagyok én sorai között lévén nyugatrú’ gyün és a haladást hozza.
– nem áll be a sorba, hanem saját útjait követi
– gondolatritmus található a versben, vissza-visszatér a fönt kijelentött szömbehelyezködés.
 
■ utó’só versszak: „…De ha a piszkos, gatyás, bamba / Társakra s a csordára nézett, / Eltemette rögtön a nótát: / Káromkodott vagy fütyörészett…”
– bamba társak = akik nem ismerik fő’ haladó gondolatait
– a lírai én ē’temeti a nótát, ami löhet ëgy szabályos ritmus, dallam..., azaz a mögszokott verselés, ízlés szimbóluma
– ez a nóta áll szömben a káromkodássā’, a fütyörészéssē’, azaz a szabadabb vagy kevésbé kötött verseléssē’, amit Ady követött
– sőt itt még utal a hangnemre is à nem riad vissza a káromkodástul, azaz hogyha köll, nyers szavakat használ
– a fütyörészést leggyakrabban magunk kedvtelésébül űzzük, tehát, ha nem törődnek vele, nem ismerik fő’, mivē’ ő nem fog senkit së kiszó’gá’ni. Akkó’ fütyörészik (versel) ő majd magának.
 
■ Ady jellemzői a versben
– páratlan szám: cím
– neologizmus (költői szóā’kotás): csorda népek
– halmozás: „…halálra, borra, nőre…”, „…piszkos, gatyás, bamba…”
 
 

Követközik:

■ Az én menyasszonyom
 
■ A Halál rokona

A bejegyzés trackback címe:

https://gilitze.blog.hu/api/trackback/id/tr242025817

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Visitor Map
süti beállítások módosítása