Jelen bejegyzés a mögkezdött Ady-sorozat követköző eleme: Az én menyasszonyom. Egyébként, akit érdeköl ëgy kis asszociáció az elemzés előtt, annak mondom – mindön visszavezethető a forrócsokoládéra. Ezt igazó’ja a mai napunk is: ma lönne 207 éves Ralph Waldo Emerson, amerikai transzcendentalista költő, esszéista-filozófus, valamint úgyszintén ma van a 925. évfordulója VII. Szent Gergely pápa halálának. A két szám különbsége ± 718. Kr. u. 718 az római időszámításba’ ab urbe condita 1471. Ez ugyanaz a szám, amely az amerikai New York állambéli Champion község lakosága vó’t 1810-be’. Ez, pedig kéröm szépen ugyanabba’ az államba’ talá’ható, melynek a székhelyibe’ üzemölő Jacques Torres Chocolate üzlet ötcsillagos forrócsokoládét készít a New York Restaurant specialistáinak véleménye szerint. Bizony, kedves olvasók, csak gondoljanak bele: mindön visszavezethető a forrócsokoládéra.
 

Az én menyasszonyom

 
 
■ Hangulata alapján a Léda-versek közé sorolhatnánk, VISZONT még nagyváradi mögismerködésük előtt írta
 
■ Mindön versszak ëgy-ëgy mondat, tehát lezárt egészet képvisel magába’
– statikusságot idéz elő
– ezzē’ fő’soroló hangot vonú’tat végig a művön, amely az „idealizált nő” tulajdonságainak fölsorolásának érzetit segíti
 
■ Ez az idealizált hölgy
– löhet bármilyen társadā’mi csoport tagja (prostituált is – 1., 2. versszak), a lényeg, hogy a sírig szeresse → hűség
– „…álljon előttem izzó, forró nyárban: / » Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam«…” → kitartás a nehézségök ellenire is (= 4. versszak)
            → sömmi së számit, csak az, hogy viszontszeresse a lírai ént
 
■ A lírai én
– gondolkodásábú’ ëgyértelmű: sömmilyen következményök nem érdeklik, s nem is számítanak neki pl.: képes kijelenteni, hogy még a tisztítótűz së érdekli (7. versszak), csak ëgyütt löhessön vele
– ha ē’ is veszt mindönt, az élete üressé válik, akkó’ is, möglösz ű, s ű válik az életivé, ű fogja bető’teni (9. versszak)
– a 11. versszakba’ föl is kiált, hogy mindön:
 
szabályt (kőtábla szimbólum [evokáció=fölidézés]→ Isten Mózesnek adott kőtáblái → parancsolatok → szabályok),
 
 láncot (mögkötöttség, regulázás, törvényök mögszegése miatt való szenvedés szimbóluma)
 
félredobna ez a kapcsolat, amely szabadon „…holtig kacagnók a nyüzsgő világot…” (kacagnók= ’kacagni’ + a többes szám első személybeli föltételös mód régi tárgyas ragja → kacagnánk [azt])
 
■ Dekadens ízt kap a mű az utolsó versszakokba’
– a halált, a „végső búcsút” kacagás kíséri
– az életöt definiálja: „bűn és szenny”
 
■ Ady jellemzői a műbe’
– páratlan szám: cím, versszakok száma
– mögdöbbentő, durva képök pl.: „utcasarkok rongya”, „kirugdā’t, kitagadott céda”
– provokatív hang
– Ady misztikus kívülállóság-érzete, hogy ő más, mint a többiek → az ő szerelme is több, tökéletösebb „…ketten voltunk csak tiszták, hófehérek”
– régies + mai/modern szavak keverése pl.: kacagnók, általéget ↔ szenny, utcasarok
 
 
Követközik:
 
■ ˂ az Ady-sorozat pihentető mögtörése ˃
 
■ Ady Endre: Örök harc és nász
 
■ Ady Endre: Páris, az én Bakonyom

A bejegyzés trackback címe:

https://gilitze.blog.hu/api/trackback/id/tr562030852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fajagirl · http://www.fajagirl.blog.hu 2017.03.04. 14:42:21

Kedves Gilitze!

Abszolút minden rossz szándék nélkül kérdezem én, miért ír maga így?
Visitor Map
süti beállítások módosítása