II. szakasz
 

■ Petúr háza

■ Petúr bán kimondja ellenállásuk okait, hogy mé’ állt össze a békétlenök tábora.
– Gertrúdis saját hazájából röndöl emböröket Magyarországra, akiknek az itteni hivatalokat adja.
– Föltöszi a kérdést, miszerint szeretheti-e a magyarokat egy nem közülük való királynő?

■ Mögjön Bánk
– Törvényös úton akar írt talá’ni a helyzetre.

■ Mögjön Biberach
– Kitálā’, a békétlenök, s Bánk mögismerik a háttérben zajló dó’gokat: ē’mondja, hogy Gertrúd áll az egész hátteriben, Ottó miatt hivatta oda a palotába Melindát, ezé’ köllött Bánknak ē’mönnie

■ Bánk Ottó tervének ismeretiben fölkeresi Melindát, s kérdőre vonja.
– Melinda bocsánatot kér, mē’ úgy érzi, hogy möggyalázták, pedig nem is töhet sömmiről.
– Ártatlanú’ érte az aktus: Ottó „hevító porokat” haszná’t.
– Ismét a térdeplés jelenik mög – magyar embör nem térdepöl csak Isten előtt, mindön más alkalommal hamis gesztus.

■ Bánk mindezök után mögátkozza egyetlen gyeröküket, Somát.
– Ugyan nem szántszándékkal tötte, hanem fölindulásból „Te átkozott kis alvó, mit mosolyogsz?”
– Nem a gyermek a kiváltó ok, az átok egy „atya-átok egy anyáért!”.
– Melinda nem bírja tovább, s ē’rohan.

III. szakasz

■ Mögjelenik Tiborc
– Katona háttérinformációt ad a karakterről, kiderű’, hogy mögmentötte Bánk életét kiskorában.
– Neki is ē’vötték a hivatását Gertúdék, ezzē’ igazó’ja Petúr vádjait Bánk előtt.

■ Mögjelenik Biberach
– Hírt hoz Melindárú’, aki – fia mögátkozását követően – önkívüli állapotban ē’futott.
– Bánk eközben fiát próbá’ja nyugtatgatni, vezetvén kifelé egy allegórikus történettet mesélvén („Menj tigrisek, fene- / Vadak közé, szelidíts hiénát, / S ha mindened feláldozván nekik, / Hálaadással megnyalják kezed - / Öleld, szorítsd melledhez és kiáltsd / Örömmel: oh még is találtam embert!”), melyben fölismerhető csalódottsága, miszerint az a fenevad, amelyért mindent föláldozván mögnyalja a feléje nyúló kart, már ember.
– Biberach az őrület jeleit vöszi észre Bánkon is, a mögszólított ē're csak azt feleli, hogy ő is érzi már ép eszinek közelgő ē’vesztésit, majd távozik fiával.
– Biberach egyedű’ marad, s eközben ide-oda járkál, majd maga elé meredve, bámulva, Bánk körű’ forognak gondolatai; nincs még egy olyan emberi érzés, mint a szerelemféltés, a tévképzetek ekkó’ tudják legjobban kitúrni a valóságot. Ő is bűnös abban, hogy Bánk most ilyen állapotban van.

■ Ottó mögjelenése mögtöri magányát, kérdőre vonja, hogy mit keres itt Biberach
– Ottó aggódik, mivē’ Gertrúdis magához hívatta, s fél, hogy mögtudta az aktus eseményeit. („Nénémtől irtózok; mert hogy gyanút / Ne tenne Myska bán által kerestet./ Elmenjek-é? hová menjek?”, ē're a lovag gúnyosan felē’ – „mért félsz; talán vétettél ellene?”. Ottó kérdésire, miszerint még ő kérdözi, mikor ő volt a fölbújtója, csak azt feleli, hogy hogy volt szíve követni a tanácsait.
– Mögvádolja Biberachot, hogy rossz tanácsokkā’ segítötte őt egész idáig, de az úgy védeközik, hogy a döntés maga az csakis egyedül Ottó kezébe vó’t, így ő az, aki felelősségre vonható a történteké’.
– Biberach gúnyolódik vele, majd ē’ akarja hagyni, mondván ő szabad embör, nincs köze többé Ottóhoz, mire az fő’kapja a vizet, de Biberach mögmondja neki, hogy őt nem tudja mögfélemlíteni, hisz ő már akkor embört ölt, mikó’ a világra jött. A gyűlöletet így apja öltette belé már kisgyerökkorában, amely ahhoz vezetött, hogy gyerökként többször mögverte az apját is. Katona a kóbor lovag (ritter) borzalmas háttértörténetit hosszan ēl’nyújtja, hogy fokozza a feszültségöt a volt gazda és „szolgája” között, mígnem Biberach kimondja: őt csak a haszon kötötte Ottóhoz.

            !  A nagy vita közepibe rejtve azonban Katona becsempész egy politikai üzenetöt Biberach által „Úgy! ölni tudtok, jó urak: bezzeg / Ha életet tudnátok adni, akkor / Érdemlenétek meg az uralkodást”, ami a Magyarországot akkoriban ē’nyomó osztrák császárok ellen szóló kritika.
– Ottó már ē’gyöngülve ereszti le kardját, s segítségé’ akar kiá’tani, de ekkó’ visszatér hozza a lovag, s mögfenyegeti, hogy ő tudja, hogy ki vó’t Fülöp király gyilkosa.

ē're a herceg rimánkodni kezd, hogy ne menjen ē’, de végül utána rohan, s mielőtt az ki tudná rántani fegyverit, hátba döfi.

■ Mögérközik Myska bán, akit Gertrúd kű’dött, hogy keresse mög Ottót. A haldokló Biberach így még képes mögnevezni gyilkosát – Ottót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.