2011-01-21. Péntök. Ezön a napon, körűbelű 2453 évvē a mű keletközése után azt vizsgájuk mög, hogy milyen ellentétök feszűtek Szophoklész „Antigoné” című drámájának két kúcsszereplője között. Ezön túl rátekintünk jellemükre is, különös tekintettē Kreón jellemváltozására, melybe a zsarnokság felé torlódást emējük ki. Mellesleg 74 éve mutatták be Bartók Béla egyik leghírösebb, „Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára” című darabját, melynek ëgyik érdekössége, hogy osztott zenekart ākamaz: a  zenekar a terem két szélin foglā helyöt :D.

Kreón és Antigoné vitája

Szophoklész a Krisztus előtti harmadik századba ét athéni drámaíró, Arisztotelész beszámolói alapján ő vót az ēső, aki díszletöt, tizenöttagú kórust, s mellé három szereplőt ākāmazott az attikai színjátszás történetibe. Az athéni demokrácia fejlődésit elősegítendő művei didaktikus jellegűek, mely mögjelenik „Antigoné” című drámájába is, ahun ütközteti az emböri, s az isteni törvényöket, valamint végigvonútatja a zsarnokság természetrajzát.

Kreón, Thébai királyának és Antigoné konfliktusának alapja, hogy Kreón mögtítja Polüneikész ētemetésit. Elődje, Oidipusz mögölte saját apját, majd ēvötte édösanyját, akitű gyerökei születtek. A két fiút később engedetlen természetük miatt azzā átkozta mög, hogy ëgymás keze áltā köll möghāniuk. Az apjuk trónjáé folyó harcbul Eteoklész kerűt ki győztesen, mire válaszú Polüneikész sereggē támadt a városra, s mindketten elestek a csatamezőn. Kreón erre alapozta döntésit, azaz Thébai ellenségit nem löhet ētemetni, míg a város védőjét „…jog s törvény szerint / A föld göröngyével takarta el…”. Ezzē szömbe Antigoné az isteni, természeti törvényöket e rendelet fölé helyözte, ami egyértēműen kimondja, hogy a halottakat ē kő temetni, hiszen ellenkező esetbe járványok kaphatják föl fejüket a területön. Igazságtalannak tartja, hogy a két testvér, akik mindketten részt vöttek a harcba ētérő mögbírálás alá esnek, valamint rá nézve személyös vonulata a kérdésnek, hogy tulajdon bátyját gyalázza mög Kreón döntése, aki így nem juthat a másvilágra. Kettejük párbeszédekó Antigoné egyenösen kijelenti, hogy „…parancsaidban nem hiszem, hogy oly erő / Lehet, mely engem istenek nem változó / Iratlan törvényét áthágni kényszerít…”. Ebbe mögfogāmazza azon pontokat, miszerint az isteni törvényök maradandóak, fölűbíráhatatlanok, s magasabb rendűek az emböriekné. Az emböri törvényök annak függvényibe vátoznak, hogy az aktuálisan regnáló urākodó milyen elveket vezet be. Kreón és Antigoné ellentétit tovább súlyosbítja, hogy mindkettejükbe jelen van a „hybris”, azaz az ősgőg, mely a fatalista görög drámafőfogás szerint végű a szereplők bukásához vezet. Mindketten gőgösek, hajthatatlanok, büszkék, s dacbú cselekszenek. Antigoné Iszménévē szömbe elutasító, mivē testvére csak a cselekmény végin áll mellé, Kreónt pedig önnön hiúsága sodorja bele ëgyre jobban hatalmának kifordításába.

Kreón a Labdakidák trónjára ülvén programbeszédibe ëgy bölcs, mögfontolt urākodó képit kēti, aki mögfelel az exodikonba ēhangzott igazságnak, miszerint „…a bölcs belátás többet ér minden más adománynál…”. Kihirdette, hogy mindönki egyenlő ēbírálásba részesű, möghāgat mindön, a városhoz hű embört, valamint, hogy ő a város érdekeit képviseli. Ezzē szömbe képtelen vót egyenlő ēbírálásba részesíteni Polüneikészt, s a tény, hogy urākodásának rögtön az ēső napján mögszegik rendelkezésit, éktelen haragra gerjesztik. Ezt fokozza a tény, hogy mindezt ëgy fiatal nő követte ē, aki a klasszikus tekintélyēvű társadalomba mindönféleképpen aláröndőt szerepre kényszerű, melyet a műbe Iszméné testösít mög, aki szerint a nők csak ne szójanak bele a közéletbe, maradjanak passzívak.  Nővére ellenállását tükrözi beszélő neve is, amely a görög „anti-”, azaz „ellen-” képző, valamint a „goné”, azaz „nőies” elemökbű áll össze. A zsarnoki önkény felé sodródó Kreón büszkeségin Antigonét követően annak jegyese, Haimón, tulajdon fia ejt sebet, akivē kapcsolatba szintén azt nehezményezi, hogy fiatal létire próbája rávönni igazára. „…Bölcs ember az, ki másoktól tanulni tud…” fogāmazza mög tanácsát atyjávā szömben, aki azonban nem enged. A cselekmény sorsfordulatakó mögjelenik Theiresziasz, a vak jós, aki egyértelműen kinyilatkoztatja, hogy be fog követközni a katasztrófa abba az esetbe, ha Kreón nem enged. Emellett azonban mögmutatja neki azt az utat is, amit követvén mög tudja akadályozni a tragikus végkimenetēt:  „…És nincs ember, ki még nem tévedett soha / De tévedett bár, sorsa nem reménytelen / Ha bajba jutva nem makacskodik tovább…”. Kreón ugyan fölismeri a hibáját, de ekkorra má tú késő. Mivē Antigonét a halálba kűdte, kivátja fia öngyíkosságát, melyre felesége, Eurüdiké is véget vet az életinek. Kreón makacssága végű családja vesztit eredményözi, büntetése pedig az a lelki összeomlás, melyet mindenki ēvesztése okoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.